Levegős természetes vizekkel érintkezve a vassók vas(III) formává alakulnak. Közel semleges pH-értékhez a vas-ionok oldhatatlan szilárd anyagokat képeznek, ezért biológiailag nem hozzáférhetők. Az EDTA (és más kelátképző szerek) megoldja ezt a problémát azáltal, hogy oldható komplexeket képez, amelyek ellenállnak a hidroxidok képződésének.
A pentetinsavval (DTPA) együtt az EDTA-t széles körben használják fémionok elkülönítésére. Egyébként ezek a fémionok katalizálják a hidrogén-peroxid bomlását, amelyet a papírgyártásban a cellulóz fehérítésére használnak. Évente több millió kilogramm EDTA-t állítanak elő erre a célra.
A vaskelátot általában mezőgazdasági célokra használják a klorózis kezelésére, amely állapot, amikor a levelek nem termelnek elegendő klorofillt. A vas és a ligandum külön-külön abszorbeálódik a növényi gyökerekben, így a rendkívül stabil vas-kelát először a kevésbé stabil vas-keláttá redukálódik. A kertészetben a vaskelátot gyakran „lekötött vasnak” nevezik, és növényi tonikként használják, gyakran más tápanyagokkal és növényi élelmiszerekkel (pl. hínárral) keverve. Dísznövénykertészetben ajánljuk a meszes talajon termő, bogyós növények, például rododendron etetésére. A leválasztott vas a talaj pH-jának módosítása nélkül áll az erdei növények rendelkezésére, így elkerülhető a mész okozta klorózis.
A vas(III)-EDTA használható a Hoagland oldat vagy a Long Ashton tápoldat komponenseként.Jacobson (1951), a vas(III)-EDTA stabilitását 5 ppm vas, mint komplex hozzáadásával tesztelték a Hoagland-oldathoz különböző pH-értékeken. A pH 6 alatt nem fordult elő vasveszteség. Jacobson eredeti receptje és módosított protokollja mellettSteiner és van Winden (1970), a vas-EDTA komplex előállításának frissített változatát az (1) táblázat mutatja be.
