A kutatók feltártak egy olyan mechanizmust, amely segíti a rivális növényfajok együttélését ugyanazon az élőhelyen, és azt találták, hogy a tölgyfák képesek megváltoztatni a talajviszonyokat oly módon, hogy megakadályozzák a domináns fajok legyőzését a gyengébb versenytársakkal szemben. A tanulmány a folyóiratban jelent megÖkológiai levelek, azt sugallja, hogy a tölgyfák alatti talaj természetes közvetítőként működik, elősegítve a biológiai sokféleséget és fenntartva az ökológiai egyensúlyt.
Ezequiel Antorán és Joaquín Calatayud vezette csoport a Globális Változáskutató Intézetben azt találta, hogy a pireneusi tölgyfák módosítják a környező talajok kémiai és mikrobiális összetételét. Kísérletek kimutatták, hogy ezek a megváltozott talajok csökkentették a domináns szikvirózsa csírázási sikerét, miközben javították a kevésbé versenyképes babér{1}}levelű sziklarózsa növekedési feltételeit. A kutatók szerint a tölgygyökereken és a bomló leveleken keresztül felszabaduló vegyületek, valamint a talaj speciális mikroorganizmusai befolyásolják a hatást.
Annak megállapítására, hogy ezek a kölcsönhatások képesek-e fenntartani az együttélést az idő múlásával, a csapat számítógépes szimulációkat fejlesztett ki terep- és laboratóriumi kísérletekből származó adatok felhasználásával. A modellek pontosan reprodukálták a természetben megfigyelt növények elterjedésének mintázatait, a babér-levelű sziklarózsa tölgyfák közelében csoportosul, a sziklarózsa pedig a távolabbi területeken dominált. A szimulációk azt mutatták, hogy mindkét populáció legalább 100 évig stabil maradhat, alátámasztva azt az elképzelést, hogy a közvetett talaj{4}}közvetített kölcsönhatások kritikus szerepet játszanak a biológiai sokféleség fenntartásában.
A spanyolországi Közép-hegységben végzett kutatásokon alapuló és az IceLab modellezési munkáival alátámasztott eredmények rávilágítanak az ökoszisztéma "közvetítőinek", például a tölgyfák fontosságára. A kutatók szerint ezeknek a rejtett kölcsönhatásoknak a megértése segíthet az élőhelyek helyreállításában, a biodiverzitás megőrzésében, valamint annak előrejelzésében, hogy a növényi közösségek hogyan reagálhatnak az éghajlatváltozásra és a fajok elvesztésére.
