A talaj szerves nitrogénjét az elárasztott rizs dinitrogénveszteségének fő forrásaként azonosították - Hírek

A Kínai Tudományos Akadémia kutatóinak új tanulmánya megkérdőjelezi a rizstermesztés során előforduló nitrogénveszteségre vonatkozó régóta fennálló feltételezést, amely szerint az elárasztott rizsföldek által kibocsátott dinitrogéngázok többsége a talaj szerves nitrogénjéből származik, nem pedig a kijuttatott műtrágyából. Az eredményeket április 22-én tették közzé címlapcikkként aProceedings of the National Academy of Sciences, átalakíthatja a nitrogénciklusról alkotott tudományos ismereteket, és javíthatja a fenntartható rizstermelés stratégiáit.A kutatást Yan Xiaoyuan, a Kínai Tudományos Akadémia Talajtudományi Intézetének munkatársa vezette. A tudósok hagyományosan a műtrágya nitrogénjét tekintik a rizsföldekről származó dinitrogénveszteség elsődleges forrásának. A dinitrogén-kibocsátás pontos mérése azonban nehéz volt, mivel a gáz nagy mennyiségben van jelen a légkörben, ezért nehéz megkülönböztetni a talajból származó kibocsátásokat. Az új tanulmány felülmúlja ezt a korlátot, és a talaj szerves nitrogénjét azonosítja, mint az elárasztott rizsrendszerekben a gáznemű nitrogénveszteség domináns tényezőjét.Az eredmények különös jelentőséggel bírnak Kína számára, ahol a rizstermesztésben a nitrogénműtrágya kijuttatási aránya a becslések szerint két-háromszorosa a globális átlagnak. A túlzott nitrogénhasználat hozzájárul a környezeti veszteségekhez és a tápanyag-hatékonyság csökkenéséhez. A kutatók azt találták, hogy a hibrid rizsfajták javították a növények nitrogénfelvételét és a mikrobiális nitrogénfelhasználás hatékonyságát, mintegy 43%-kal csökkentve a hozam-léptékű gáznemű nitrogénveszteségét, miközben megőrizték a terméshozamot. A tanulmány azt sugallja, hogy a növénytermesztés és a talaj- és mikrobiológiai kezelés kombinálása növelheti a hozamot, miközben csökkenti a mezőgazdaság környezeti lábnyomát.A rizsföldek nitrogénforrásaival kapcsolatos ismeretek felülvizsgálatával a tanulmány új keretet biztosít a globális nitrogénköltségvetés finomításához és hatékonyabb tápanyag-gazdálkodási gyakorlatok kidolgozásához a mezőgazdaságban.